Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


The Witcher 2: Assassins of Kings teszt

2012.05.13

                      The Witcher 2: Assassins of Kings

 
Amikor az egyik gamer újságomat lapozgatva rátaláltam a The Witcher 2 tesztre rögtön átfutott a fejemben egy gondolat, hogy milyen jó lenne, ha Xbox 360-ra is kijönne ez a gyönyörűség. Ez volt tavaly májusban. És erre mi történt egy évre rá? A játék tiszteletét tette Xboxon. A megjelenés napján futottam a boltba, hogy átvegyem a játékot. Megbíztam a lengyel CD Projekt-ben…
A történet szerint Riviai Geralt (a főhősünk), Henselt királynál teljesít szolgálatot, mint testőr. Őfelségét nagyon lefoglalja a gyerekeinek anyjával való harc (és itt egy valódi harcra gondolok, nem holmi kisebb csetepatéra). Geraltnak mindig nyitva kell tartania a szemét, miután múltkor egy hajszál híján meghalt a király egy elmebeteg merénylő támadása következtében. Bármennyire is óvatos emberünk, Foltestet megöli egy „királygyilkos”. A balszerencse annyi, hogy a tettes megszökik, a királyi katonák pedig azt hiszik, mi oltottuk ki Foltest életét. Innentől megkezdődik a hajsza, a feladatunk, hogy tisztára mossuk a nevünket és elfogjuk Lethot, a „királygyilkost”.

witcher.jpg

 A magyar felirat miatt sokkal jobban meg tudtam érteni a történetet, a kisebb-nagyobb fordulatokat is nyomon tudtam követni. Az biztos, hogy nagyon bonyolult az sztori, elég nehéz minden mozzanatot megérteni, de ezzel sokkal izgalmasabb is lett az egész.
 
A történet után akkor ugorjunk is fejest a játékmenetbe. Természetesen egy külsőnézetes szerepjátékban, a döntéshozatalon kívül (erről majd lejjebb) a harcrendszer az egyik legfontosabb elem. Kardunkkal kétféle csapást mérhetünk ellenségeinkre. Az egyik lehetőség, hogy sok kisebb, de gyors ütéssel próbáljuk csökkenteni a HP szintjét, a másik ebből értetődően, a nagy sebzésű, de lajhárlassú ütés. Ezeket kombinálva, főleg ha a küzdelem közben bukfencezünk is oldalra igazán jó eredményt érhetünk el. Witcherünknek több, eltérő mágiája is van.
 
A varázslataink tárházát nem tudjuk bővíteni, rögtön a kezdésnél mind az öt a rendelkezésünkre áll. Az Aard nevezetű képességgel egy kinetikus energiahullámot küldhetünk az ellenre, ami ezután – méretétől és kitartásától függően – felborul, vagy lebénul egy pillanatra. Yrden jelünkkel egy mágikus csapdát helyezhetünk a földre, ami ezután mozdulatlanná teszi, és folyamatosan sebzi az ellenséget. Igni varázslatunkkal egy tűzgömböt lőhetünk ki, ami (ha szerencsénk van) nem csak egyszer sebzi az ellent, hanem felgyújtja és fokozatosan veszi le az életerejét.  A Quen egy védőpajzs, amelyet használva egy kis ideig sebezhetetlenek leszünk. Axii képességünk lehetővé teszi, hogy meghülyítsük az ellenfelet, aki ennek következtében a társai ellen fordul. Varázslatinkat nem használhatjuk bármikor és akárhányszor. Mana pontjaink vannak, és egy mágia egy manapontot vesz igénybe, bármelyikről is legyen szó. Ezek a pontjaink regenerálódnak.
 

 

witcher2xbox360_3.jpg

 

 
A játék során elég sokféle ellenséggel lesz dolgunk. Lesznek katonák, banditák, kisebb-nagyobb szörnyek. Az emberekből is több féle van. Ott vannak a mezei lovagok, az íjászok, a pajzsosok és még sokan mások is. Nekem viszont hiányoztak a lovak. Nem volt rájuk agy szükség sosem, de fura volt nélkülük úgy a világ, elvégre még is a 13. században vagyunk.
 
Szintén az RPG-k jellegzetessége a szintlépés, és a fejlődési fa. Természetesen ezek sem hiányoznak a lengyelek játékából. Geralt minden szintlépése után a elosztható pontokat kapunk a képességfán. Itt négy fő ág van. Kardforgatás, mágia, alkimía és a képzés. Ez utóbbin legalább 6 pontot kell elosztanunk, hogy továbbléphessünk a többi ágra. A kardforgatásnál lehet például a csapásaink erősségét, a hárítás képességét, a gurulásunk hosszát és a többit fejleszteni. Az Alkimía alatt több ideig hatásosak a főzeteink, nagyobb pluszokat adnak stb. A Mágia ágánál pedig olyan finomságokat találhatunk mint a több manapont, gyorsabb mana regenerálódás, nagyobbat sebeznek a varázslataink.
A játékban lehetőségünk van meditálni is. Ilyenkor lehet főzeteket inni és készíteni, időt előretekerni, képességfát megnézni. Meditálni harc közben nem lehet.
 
A The Witcher 2: Assassins of Kings egy elég erős loot rendszerrel is rendelkezik. Megölt ellenségeink kidobják a tárgyaikat, amiket aztán felvehetünk. Minden tárgynak van súlya, és Geralt nem tud korlátlan mennyiségű kacatot magánál tartani, így csak a legfontosabbakat tartsuk meg. Nekem az nem tetszett a rendszerben, hogy nem választhatjuk ki, mit akarunk magunkhoz venni. Minden sz*rt felveszünk, aztán megállhatunk 5 percenként kidobni a felesleges tárgyakat, különben hősünk egy csiga sebességével tud csak haladni.
 

 

_-the-witcher-2-assassins-of-kings-enhanced-edition-xbox-360-_.jpg

 

Mivel a játék a legtöbb részénél nyitott világú, ezért a városokat barangolhatunk be, ahol biza NPC-k vannak. A Skyrim után ebben a játékban voltak eddig a legélethűbb városlakók, és itt nem csak a lélegzetelállító grafikára gondolok. Ha elhaladunk mellettük, többnyire halljuk, ahogyan rólunk sugdolóznak, hogy mekkora hősök vagyunk, vagy éppen, hogy mekkora gyökerek. Ha NPC-kről beszélünk, akkor itt az ideje megemlíteni a városban található boltokat, kocsmákat és bordélyokat. A bordélyokat rendezzük le gyorsan, szerintem nem kell elmondani, mit lehet ott csinálni. A boltokban (milyen meglepő) tárgyakat vásárolhatunk. Hozzávalókat a főzetekhez, fejlesztő dolgokat a fegyverekhez és páncélokhoz, ábrákat, amelyek segítségével egy kovács felszerelést tud készíteni nekünk és még sok minden mást. A kocsma volt a kedvenc helyem. Itt a tulajnak odaadhattuk a felesleges tárgyainkat, amit ő megőriz és szükség esetén ezeket újra elkérhetjük tőle. De itt lehetett szkanderezéssel, kockapókerezéssel és bunyózással pénzt keresni…
 
A minijátékok fontos részét képezték a játéknak, és a hangulatát is megadták. Itt pénzben fogadhatunk magunkra, ha nyerünk megduplázzuk az összeget, ha vesztünk elvesztjük a tétet. A szkanderban egy kis ikont kellett rajta tartani egy egyre szűkölő vonalon. Amíg az ikon a vonalon van, mi nyomjuk le az ellenfél kezét, de ha lecsúszik, akkor fordul a kocka. Apropó kocka. A kockapókernél öt kockánk van, ezeket kell úgy eldobni, hogy lehetőleg az összes felfelé néző lap mintája egyezzen. Ez csak szerencsén múlik, nagyon nem kötött le, annál inkább a bunyó. A verekedés egy Quick Time Event rendszerű játék, amikor a felvillanó gombokat kell lenyomni a kontrolleren. Itt szereztem a legtöbb pénzt, kamatoztatni tudtam a WWE’12-ben szerzett tapasztalatomat.
 

witcher21.jpg

A The Witcher 2 során hozott döntéseink nagyban befolyásolják a történet alakulását. Cseppet sem hasonlítanak más játékokra, ahol általában a felső válasz a jó válasz, az alsó pedig a rossz. Itt ügyesen kell alakítani a szálakat, hogy minél több kevesebb ellenségünk és minél több barátunk legyen. Sokszor kell nagyon meggondolni, hogy mi lesz a következő mondatod, mivel nagyon sok minden múlhat rajta. Az sem könnyű például, hogy lehet, hogy te azt hiszed, jót mondasz, de a beszélgető partnered megsérted, vagy egy olyan mély sebet tépsz fel a szívében, amiről te nem is tudtál, aztán pedig magyarázkodhatsz.
 
Egyéb észrevételeim is voltak, amiket eddig nem tudtam megemlíteni. A grafika gyönyörű, nekem a tűz ábrázolása volt a csúcspont. A hangeffektek és a szinkronhangok is túl vannak a tökéletesen. Volt viszont pár negatív észrevételem is. A töltési idő például nagyon hosszú, és szinte minden ajtónál van egy 10-15 másodperces töltés. Kisebb bugok is előfordultak, én például nem tudtam teljesíteni a tutorialt, mivel egy pont után nem engedett tovább. Ezen túl a játék néhol frusztrálóan nehéz. Egy sárkányt egyszer 20 percig öltem közepes fokozaton. A nehézségi szintek között túl nagy a különbség az én észrevételem szerint, de itt ki is merültem a negatívumokból.
 
A fent írtakat figyelembe véve ez egy szinte tökéletes alkotás. A CD Projekt magasra tette a mércét az RPG-k terén. Ebben a műfajban csak a Skyrim veri meg, és ez egy ideig így is lesz. Szerintem…
 
96%                                                                                                              Armax