Xbox360 Game-Tesztek

 Deus Ex: Human Revolution

Mára már kialakult egy külön játékos csoport, az úgynevezett intelligens shooterek, akik nem azt a műfajt kedvelik ahol eszeveszetten rohangálsz végig a pályákon miközben leadsz néhány fejlövést. Ők inkább szeretik sunyin hátulról leszedni az ellenséget úgy, hogy közben a többi észre sem veszi. A következő tesztem egy olyan játékról szól ami inkább ezeknek az intelligens shootereknek kedvez, de azoknak is tudom ajánlani akik nem ezt a műfajt kedvelik (akkor ők most unintelligens shooterek? Hát nem tudom.). Ez az Eidos Montreal Deus Ex: Human Revolution nevű játéka.

2027-ben az orvostudomány már lesz olyan fejlett, hogy a súlyosan sérült vagy leszakadt végtagokat már képes lesz olyan művégtagokkal pótolni ami erősebbé, jobbá és gyorsabbá teszi a viselőjét. Erre az állam is felfigyelt és rövid idő múltán az összes katonáját felfegyverzi ilyen szervekkel. Igen ám, csak arra nem gondoltak a kedves profok, hogy ezeket a szerveket egy idő után a test megpróbálja kilökni magából. Ez természetesen iszonyatos fájdalommal és kínnal jár amit csak egy méregdrága gyógyszerrel lehet csillapítani. A megoldással csak egy Sarif Industries nevű cég szolgálhat, de mielőtt még bejelenthették volna, a David Sarif vezette cég központját felrobbantották. Mindenki meghalt. Főhősünk, Adam Jensen is csak főnöke hatalmas vagyonának köszönheti, hogy félig kiborggá válva ugyan de túlélte a támadást.

A négy főbb ágból ( lopakodás, kódfeltörés, párbeszéd, harc) álló játék innen kezdődik. Az egyik legfontosabb dolog a játékban a hackelés, ami első pillantásra nagyon bonyolultnak tűnik pedig nagyon egyszerű. A cél az, hogy egy megjelölt célpontot kell elfoglalni a megadott időn belül. Általában elektromos zárakat és számítógépeket kell feltörni. Ilyenkor nyitható lesz az ajtó vagy beférsz az adatbázisba, ahol értékes információkhoz juthatsz.

Nagyon tetszett, hogy kedvedtől függően választhatod milyen módon akarod megcsinálni a pályát. Ha most nincs kedved össze-vissza lövöldözni, akkor lopakodsz és fordítva. Ha az utóbbit választod akkor ki kell figyelned az őrök járását, kiválasztani a leggyengébb láncszemet és attól függően, hogy megnyomod vagy tartod a B betűt, egy jó kis intro kíséretében leütöd (így nem hal meg csak elájul) vagy az alkarodra erősített pengével megölöd. Fontos megjegyezni, hogy ha csak kiütöd akkor jó ha megfogod és elcibálod egy olyan helyre ahol nem veszik észre mert ha ez történne akkor riadót fújnak és még fel is tudják éleszteni az áldozatot. Ha már mindezt meg tettük akkor kutathatunk a zsebeiben lőszer, energia csík feltöltő, vagy titkos csomag után, amit ha elolvasunk akkor kapunk egy kódot és ennek köszönhetően valamelyik zárat, vagy számítógépet nem kell feltörni csak egyszerűen beírod a kódot. Ja, és ha már az energia csíknál tartottunk. Az energiacsík tulajdonképpen 5 darab elemből áll, amelyikből 1 automatikusan feltöltődik a többihez viszont ilyen gyógyszerféleségeket kell bevenni. Energiát fogyaszt a hátulról kézzel (pengével) támadás és a különleges képességek használata amikről most fogok írni.

A különleges képességek nem állnak rendelkezésünkre, hanem szintlépés után kapunk pontokat amelyeket ezeknek a fejlesztésére használhatunk. Lehetünk például néhány másodpercre láthatatlanok, nehezebb tárgyakat is felemelhetünk amik mögött általában titkos szellőzők vannak amik sokat szoktak segíteni, bármilyen magasról leugorhatunk, hang nélkül futhatunk, magasabb szintű gépeket hackelhetünk és még nagyon sok minden. Csak hogy az ellenségről is szót ejtsünk érdemes megjegyezni azt, hogy szinte teljesen süketek. Mondjuk ha egy  katonát megfojtok vagy egy hatalmas ütéssel az örök vadászmezőkre küldeném akkor a másik semmit sem venne észre, ez pedig néhol nagyon megkönnyíti a dolgunkat.

Öt pályánként kell megküzdenünk egy bossal amikből összesen 4 van a játékban. Az ilyen nagy harcoknál mindig egy szűkös kis helyen vagyunk amitől az egész csata nagyon nehéz lesz, de ez nem is olyan rossz, hiszen egy bossot ne lehessen már olyan könnyen megölni. Külön kiemelem, hogy szerintem ezek az ütközetek nagyon jól sikerültek és tényleg nehezek nem úgy mint néhány játékban ahol a főellenség semmiben nem különbözik a többi ellenségtől csak abban, hogy király ruhája van.

A fedezékharcról csak annyit, hogy nem rossz, de nagyon fárasztó amikor egy percig figyeled az őrök mozgását és egész végig nyomva kell tartani egy nyomorult gombot.

Nem írtam viszont még a párbeszédekről amik nagyon fontosak mert egyszer történt velem, hogy le kellet menni a rendőr főkapitányság -2-dik szintjére igen ám de oda nem lehet csak úgy lejutni, hanem engedélyt kell kérni a portástól. Nah én ezt a párbeszédet elrontottam így nem sétálhattam le 10 másodperc alatt a boncterembe, hanem 15 percen át lassacskán, kifigyelve az őrök minden lépését lopakodtam le. Van egy képesség amit ha kifejlesztünk, akkor segít az emberek meggyőzésében beszéd közben. Fent a bal sarokban mutatja a meggyőzés mértékét, lejjebb pedig a pszichológiai stílusát ( halvány lila gőzöm sincs mi ez).

Ebből van alpha beta és omega . Ez akkor fontos amikor feromonokat bocsátunk ki ahol választani kell a lehetőségek közül. Azt viszont meg kell említeni, hogy az NPC-k arcáról semmi sem olvasható le, mintha csak viaszbábúk lennének még akkor is amikor két pengét szúrunk a hátukba.

Végszóként szerintem ez egy nagyon jó játék. Nem említettem de a hangokért felelős részleg kap tőlem egy hatalmas piros pontot nagyon életszerűek a lövések, de főleg a fegyverek újra töltése. Az NPC városok jó nagyok, a grafika nem egy nagy szám de csúnyának sem nevezném, a környezet változatos, a pályák izgalmasak, a bossharcok jók, a sztori sem utolsó.

Az én pontom:

9.3/10                                                                                                                                 Armax

Információk:

Fejlesztő: Eidos Montreal

Kiadó: Square Enix

Stílus: Akció-RPG