Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Assassin's Creed: Revelations teszt

2012.01.18

 

Isztambul. A kora újkor legelején a világ egyik legfontosabb csomópontja. Egyik oldalon a törökök, a másik oldalon az európaiak. Köztük vannak az assassin ellenállók, akiket jelenleg Yusuf Tazim vezet. A város nyüzsög a török árusoktól, a cigány mutatványosoktól és az olasz kereskedőktől. Mi is lenne alkalmasabb helyszín Ezio legújabb kalandjainak? De hogy a sorozat legújabb részének nem csak a helyszín választása, de a minősége is kifogástalan, az a teszt végére kiderül.

Ezio épp Masyaf várához igyekszik, mikor közel 40 katona állja útját. Ez még Ezionak is sok, bár védelmére szóljon, Altair szelleme elvonta a figyelmét. De végül is elmenekül, és folytathatja útját Altair emlékeinek felkutatása felé. Egy ajtó állja útját, így kénytelen Isztambulba utazni, és megszerezni az öt elrejtett kulcsot.

Ott csatlakozik Yusuf-hoz, a helyi assassin vezérhez. Segítünk neki mindenféle csip-csup dolgot elvégezni, sőt még Szulejmán szultánnak is munkálkodunk. A romantikus szál sem hiányozhat, így kerül a képbe Sofia. Előbb utóbb a kulcsokra is sor kerül, személy szerint én azokat a pályákat kedveltem a legjobban. Ezek után kukkanthatunk majd bele Altair emlékeibe. Minden kulcs életének egy fontosabb momentumát rejti.

Ezek a részek kimondottan jó hatással voltak a játékra. Nemcsak jól viszi tovább Altair életvonalát, hanem közelebb hozza őt a játékoshoz. Az első részben nem éreztem közel magamhoz Altair személyét, olyan idegen volt. Itt már viszont az érzelmi kitörések, az olykor látható magabiztosság, sokkal természetesebben, sokkal emberibben hat, ami szerintem ennek a sorozatnak ellengethetetlen kelléke.

A játék vége szerintem felemásra sikeredet. Egyrészt ott van Altair és az űrlények. Megfelelő befejezés, foglyuk rá mindenre megkaptuk a választ, és kész. Másfelől ott van Ezio és Desmond. Értem én, hogy kell az alapanyag a folytatáshoz. Ezio még csak-csak, bár azután hogy egymásra találnak Desmond-val, és viszlát, kicsit csalódtam. Desmond esetében kimondottan hiány érzetem volt. Nem akarok nagyon belemenni, azok miatt akik még nem játszották végig és szándékozzák megtenni, de bevallom, kicsit csalódtam. Tudom, hogy ez nem számít semmit, de tényleg nem szeretném ha az lenne a sorozat jövője, hogy csak csűrik-csavarják a dolgokat, és soha nem lesz egy konkrét vége. Nem egy mozifilm sorsa lett például ez. Nem akarok neveket mondani, de volt film aminek a negyedik részét meg se néztem amikor kijött, majd valamikor hozzájutottam, és az volt a benyomásom, nem vesztettem semmit anno. Nem azt mondom, hogy kifejezetten rossz, de nekem hiányérzetem volt.

A játékmenet terén igazán nehéz sok újat mondani. Talán kimondottan új dolog csak a gránát fabrikálás és a Den védés. Az első konkrétan az ami a nevéből is adódik. Város szerte gyűjthetünk mindenféle alapanyagot, ezt követően megalkothatjuk számunkra legideálisabb fegyvert. Változtathatjuk a gránát foglalatát (lehet simához, füsthöz, aknához és semtexhez passzoló), aztán még megszabhatjuk a puskapor és a töltelék minőségét. Másik új tényező a Den védés. Ez egy egyszerű tower defense. A háztetőre vehetünk különféle fegyverrel ellátott bérgyilkosokat, védelmet építhetünk, vagy akár mi is beszállhatunk a küzdelembe. Az ellenfelek minden körben egyre nagyobb és erősebb csapattal érkeznek, sőt a végén egy hatalmas páncélozott szerkezettel is meg kell küzdenünk. Evvel szerintem csak én voltam így, de nekem a oktató részen kívül, csak egyszer volt alkalmam ezzel játszani, a játék végig vitele alatt.

Van még egy újítás a játékban, név szerint Desmond kalandjai. Ez egy FPS, logikai, kaland mód, ami alatt elmeséli mi történt vele. Szerintem egész jók, én élvezettel végigtoltam őket.

Isztambul szemet gyönyörködtető, ehhez kétség nem fér. A grafika fantasztikus, a tájak meseszépek, a karakter kidolgozás irigylésre méltó. A város élettel teli, szó szerint lélegzik. Az emberek nem cél nélkül rohangálnak (ha még is,akkor nagyon jól titkolják).

Na hagyjuk el a sztori mód világát és evezünk a multiplayerhez. Ez az opció sokat fejlődött. Készíthetünk saját névjegykártyát, a karaktereket testre szabhatjuk (még a fegyverzetüket is). Maguk a karakterek viszont szerintem nem olyan karakteresek, mint az előző rész szereplői. Egyik sem olyan egyedi. A pályák között sok újat nem láttam, hanem inkább csak a Brotherhoodból átemelteket. Játék módok közt ott van a sima Wanted, de például új is van, mint a Steal the artifacht, amit egy free for all zászló szerzéshez hasonlítanék.

Összegezvén az egészet az új rész hozza az elvárható minőséget, de nem is javít azon. A sztori mód visszaadja az igazi AC érzést, még ha a vége elég lezáratlan marad is. A multiról is ugyancsak azt tudnám elmondani, mint az egész játékról. Se nem több, se nem kevesebb, de hogy válaszoljak a teszt elején feltett kérdésre, igen a minőség is.

 

Pozitívum

+Grafika +Multiplayer

+Isztambul

Negatívum

-Lezáratlan vég

 

95%

Gykrizsi